Nyájas olvasó! Régen írtam, pedig annyi mindent szeretnék mondani...

Tegnap volt szerencsém megnézni egy filmet, a Sade márki játékai (Quills) 2000-ben készült művet.
Rendező: Philip Kaufmann
Főbb szerepekben: Geoffry Rush, Joaquin Phoenix és Kate Winslet


A film de Sade márkiról szólt, aki a "szadizmus keresztapja" néven is ismert. Felesége elmegyógyintézetbe záratta, ám ő tovább gyártotta pornográf írásait, a nép nagy örömére. A franciák vitték a könyveit, mint a cukrot. Írásai hol költőiek, hol egyszerűen közönségesek voltak. A sikerre az uralkodói udvarban is felfigyelnek és mély felháborodást eredményez. Elrendelik könyveinek elégetését, ezért történetei ezentúl tiltott, bűnös kis élvezetnek számítanak. És hogyan publikál, ha (egy jól berendezett, ám) vasajtóval zárt szobában éli az életét? A kis Madeleine, a fiatal mosólány, aki az elmegyógyintézetben (EGYI) dolgozik, ő juttatja ki a remekműveket.
Az udvarban döntés születik, a márkit el kell hallgattatni... dr. Royer-Collard-ot (Michael Caine) küldik ki, mint elismert orvost, hogy tegyen pontot az ügy végére. Ő örömmel elvállalja, és viszi is egyből új feleségét, Simone-t, a zárdában nevelt, árva lányt, akinek akár a nagyapja is lehetne...
Még nem is említettem az EGYI abbéját, Coulmiert. Imádni való, naiv, kedves, a márki barátja és szerelmes Maddie-be. A doktor érkezésekor elszabadul a pokol, minden felborul, a márki egyre lázadóbb lesz, ír mindennel, amivel lehet, borral, vérrel, emberi ürülékkel, végül (szerintem) elborult elmével meghal. Na de várjunk csak, közben történik pár dolog: Az abbé és Madeleine csókolóznak, Madeleinet megkorbácsolják, színpadra kerül egy színdarab, a márki meztelen, a piromániás felgyújtja a szobáját, a behemót maszturbál Madeleine látványára, lesz itt kivágott nyelv és valakin egy plusznyílás, sírás-rívás, nekrofil álom, végül Joaquin Poenix bolondként...

Tehát, kezdjük az elejéről!

Donatien Alphonse François de Sade márki, francia író, filozófus, bomlott elméjű pszichopata, akinek nevéből a szadizmus szó ered, a XVIII. században élt, Franciaországban. A korról nem sokat tudok, de azt igen, hogy de Sade kirítt embertársai közül anarchista, élvhajhász és szexista életfelfogásával. Élettörténetében rengeteg nővel találkozhatunk, de a legtöbb egy kis korbácsolás után elmenekült. Fontosabb munkái a Szodoma százhúsz napja, a Justine, a
Juliette története, avagy a bűn virágzása, és a Filozófia a budoárban. Életéről Wikipedián olvastam, és külön örültem ennek a résznek: "Fouché bíró elmegyógyintézetbe záratta, ahol 1814-ben bekövetkezett haláláig élt. Több feljegyzése szerint erotikus kapcsolatokat folytatott az intézet dolgozóival – különösen egy Madeleinee Leclerc nevű 17 éves lánnyal – és betegeivel is." - ez annyit jelent, hogy a film hiteles.

A filmben a Márki vicces figura, nekem a vigyorgó macska jutott eszembe róla, az Alíz Csodaországban című műből. Tetszett az a végtelen elszántág, ahogy írni akart, ahogy egyszer üvöltözött az abbéval, másszor meg hízelgett és könyörgött neki. Egy vén kéjencet láttam benne, aki inkább apja volt Maddie-nek, mint szerelmes hódolója. Persze, fiatal, szép, lány... jóhogy rajongott érte, de Madeleinehez érzelmek is fűzték. Nagyon megsajnáltam a film végén a -nemrészleteznémmilyen-jelenet miatt. De félre a szomorúságot, hiszen de Sade egy vidám, felelősségtudattól mentes, végiggondolás fogalmát nem ismerő karakter (és talán) személy volt. Külön imádtam azokat a jeleneteket, amikor az abbéval veszekedett és nem egy (pap számára) zavarba ejtő mondatot vágott barátja fejéhez. Mit nem adtam volna egy 18-as karikás jelenetért, ahol abbé bevállalja, hogy a márki kitöltheti rajta szexuális perverzióit, és cserébe nem ír többet... Ah... yaoit akarok XD

Madeleine tetszett. Talán azért, mert Kate Winslet azon kevés színészNŐ egyike akiket szeretek. Tetszett, hogy fittyet hány a szabályokra, és az is, hogy mit meg nem engedett a Márkinak azért a pár lapnyi erotikáért. Csak azt sajnáltam kicsit, hogy nem volt rámenősebb az abbéval. Nem felolvasni, hanem eljátszani kellett volna a Márki írásait. A többi szolgálóhoz képest Maddie egy angyal volt, csinálhatott volna valami rosszat is. 17 évesen, egy dilinyós keze által meghalni... szomorú.

Ááá! Imádtam Joaquin Phoenixet! Szívdöglesztő volt abban a papi ruhában. Milyen kisfiúsként indult a szerepe, olyan édes, naiv volt. Aztán ahogy a történet, úgy ő is durvult. A Márkiről szóló részben már említettem, mennyire tetszett, amikor a cukorfalat abbé majd' belepirult de Sade ajánlataiba. Volt az a rész, amikor az abbé elkobozta a Márki ruháit, na az izgi volt :D Amikor a film végén őrültként volt a Márki ex-cellájában, szerintem kicsit Dolhai Attillás volt :P

Az őrültek is elég viccesek voltak, főleg a színpadon, meg amikor "mondok egy mondatot, add tovább, kíváncsiak vagyunk, mi lesz a vége" játékot játszottak, hogy Madeleine megkapja az útravaló erotikaadagját. A piros, meg a madaras, na, azok nagy arcok voltak. a Dagi viszont irritált. Mindig úgy féltem, amikor Madeleinere leselkedett :'( Kicsit se sajnáltam, amikor bezárták abba az izébe...

Michael Caine alakítása, a doktor is jóra sikerült. A kis kéjenc, nem szégyellte, hogy a nagyapja lehetne szegény lánynak. Mekkora volt, amikor otthagyta őt a lány az építésszel. Kicsit emlékeztetett a Kegyetlen játékok (egyik kedvenc filmem) Cecile-jére, akit megrontottak az ármánykodások. Ügyes volt, amikor borítót cserélt, és de Sade könyvet olvasgatott a férjétől 1 méterre. Meg hogy az öreg társasága helyett ő inkább olvasna. Hát, a doktor megszívta. Így jár az, aki árva,zárdában nevelt lányt vesz el a nagyobb öröm kedvéért.

Ja, igen. Madeleine haláláról akartam még szót ejteni. Ha a lány nem ilyen erotikaéhes, ha nem gyújtja fel a pirós a szobáját, ha a dagi nem szabadul ki, ha a márki nem ilyen történetet mesél, ha kiengedik őt is, vagy ha az abbé előbb odaér, akkor Madeleine nem veszti el a nyelvét, ami lássuk be, borzalmas és fájdalmas, hát ha még utána egy újabb nyílást is vágnak az ember lányába, szenvedés - szadizmus - a javából. Azt nem értem, miért dobta bele a mosóvízbe a dagi a lányt? Lehet, hogy még lehetett volna pár utolsó szava Madleinnek, pl: Szeretlek, abbé! vagy Márki... vagy valami ilyesmi. Mondjuk, az már nekem is túl írónikus volt, hogy a vak mosónő lánya a mosóvízbe fullad, majd a vak mosónő mosólapáttal, vagy mi a szösszel keresi a lányt a vízben, holott ott áll mellette a hős, bár kicsit megkésett (Maddie meg megkéselt :P) abbé, aki a vörös foltból tisztán láthatta, hogy hol van a szívszerelme. De tök jó volt, hogy nem látszott a kivágott nyelv hiánya, morbid lett volna.

És ha már Madeleine... Szóval, egy kicsit sajnáltam, hogy ő kimaradt azokból a 3 szereplős mókákból, amit barátai rendeztek az ágyon... de ez az érzés rögtön elmúlt, amikor eszembe jutott, hogy Maddie 3 pasit is szédít. Ott van ugye a Márki, akiről már írtam egy csomót. Szóval az öregúr elepedt Madeleine egyetlen kedves pillantásáért is, nemhogy a csókjaiért. Irrónikusra sikeredett, hogy az abbé kivágatta a nyelvét, (ahogy Madeleineé is ki lett vágva) ezzel szimbolizálva, hogy a Márkit hibáztatja a lány haláláért.
Aztán volt az abbé, akibe szerelmes volt, és aki viszont szerette. Már megint ez a fránya Isten áll a boldogság útjába. Pedig úgy reménykedtem, hogy lesz valami a pap szobájában, mármint több a csóknál. Mondjuk ezek már ettől is meggajdultak. Az abbé olyannyira, hogy el is küldte volna szegény lányt. Pedig olyan hősiesen megmentette a további korbácscsapásoktól, meg olyan kis kamaszfiúsan megleste öltözködés közben :) És a "kétszer is utánaszólok, de mindig az a rusnyaság néz vissza"-dolog is tetszett. Másodszor, alepedők között... Nem tudom, hány anime-fan van az olvasók között, de ha látta valaki a Fruits Basket-ot, akkor tudja, mire gondolok. Á, igen, hozzájuk kötődik a másik kedvenc jelenetem: Abbé kedves odamegy a felravatalozott lányhoz, az kinyitja a szemét, egy kis smaci, aztán az abbé hipp-hopp már Maddie-n fekszik, a többit meg hadd ne részletezzem... ééés, az egész csak álom volt. Az tetszett nagyon, hogy az abbé olyan pózban feküdt/aludt, ahogy álmában "ápolgatta" Madeleinet.
Ők ketten mélyen megtörtek a tragédia után, meghaltak, illetve megőrültek. De ki volt a 3.? Hát a lovassrác, aki amellett, hogy eszméletlen helyes volt (bocsi, Joaquin), legalább nem a diliház kerítésein belül élt. És senki ne mondja nekem, hogy amit ott levágtak, az a -monddmeganeved-Madeleine-hmmédesmintasütemény-monddmegatiédet-majdegyszerelviszleklovagolni... - nem számít heves flörtnek egy XIII.századi, bocs, XIX. eleje, szóval egy régi történetben. Amúgy csodáltam, milyen gyorsan leesett neki, hogy itt biz'a nem lesz új erotikus mese.

Szeretnék gratulálni annak, aki végigolvasta ezt a bejegyzést. Szóljatok, ha elegetek van ebből a sok hosszú bejegyzésből...
Idézettel búcsúzok:
"The whole world over, we eat, we shit, we fuck, we kill and we die." (Marquis de Sade a Quills című filmben)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.