Nyájas olvasó! Régen írtam, pedig annyi mindent szeretnék mondani...

Tegnap volt szerencsém megnézni egy filmet, a Sade márki játékai (Quills) 2000-ben készült művet.
Rendező: Philip Kaufmann
Főbb szerepekben: Geoffry Rush, Joaquin Phoenix és Kate Winslet


A film de Sade márkiról szólt, aki a "szadizmus keresztapja" néven is ismert. Felesége elmegyógyintézetbe záratta, ám ő tovább gyártotta pornográf írásait, a nép nagy örömére. A franciák vitték a könyveit, mint a cukrot. Írásai hol költőiek, hol egyszerűen közönségesek voltak. A sikerre az uralkodói udvarban is felfigyelnek és mély felháborodást eredményez. Elrendelik könyveinek elégetését, ezért történetei ezentúl tiltott, bűnös kis élvezetnek számítanak. És hogyan publikál, ha (egy jól berendezett, ám) vasajtóval zárt szobában éli az életét? A kis Madeleine, a fiatal mosólány, aki az elmegyógyintézetben (EGYI) dolgozik, ő juttatja ki a remekműveket.
Az udvarban döntés születik, a márkit el kell hallgattatni... dr. Royer-Collard-ot (Michael Caine) küldik ki, mint elismert orvost, hogy tegyen pontot az ügy végére. Ő örömmel elvállalja, és viszi is egyből új feleségét, Simone-t, a zárdában nevelt, árva lányt, akinek akár a nagyapja is lehetne...
Még nem is említettem az EGYI abbéját, Coulmiert. Imádni való, naiv, kedves, a márki barátja és szerelmes Maddie-be. A doktor érkezésekor elszabadul a pokol, minden felborul, a márki egyre lázadóbb lesz, ír mindennel, amivel lehet, borral, vérrel, emberi ürülékkel, végül (szerintem) elborult elmével meghal. Na de várjunk csak, közben történik pár dolog: Az abbé és Madeleine csókolóznak, Madeleinet megkorbácsolják, színpadra kerül egy színdarab, a márki meztelen, a piromániás felgyújtja a szobáját, a behemót maszturbál Madeleine látványára, lesz itt kivágott nyelv és valakin egy plusznyílás, sírás-rívás, nekrofil álom, végül Joaquin Poenix bolondként...

Tehát, kezdjük az elejéről!

Donatien Alphonse François de Sade márki, francia író, filozófus, bomlott elméjű pszichopata, akinek nevéből a szadizmus szó ered, a XVIII. században élt, Franciaországban. A korról nem sokat tudok, de azt igen, hogy de Sade kirítt embertársai közül anarchista, élvhajhász és szexista életfelfogásával. Élettörténetében rengeteg nővel találkozhatunk, de a legtöbb egy kis korbácsolás után elmenekült. Fontosabb munkái a Szodoma százhúsz napja, a Justine, a
Juliette története, avagy a bűn virágzása, és a Filozófia a budoárban. Életéről Wikipedián olvastam, és külön örültem ennek a résznek: "Fouché bíró elmegyógyintézetbe záratta, ahol 1814-ben bekövetkezett haláláig élt. Több feljegyzése szerint erotikus kapcsolatokat folytatott az intézet dolgozóival – különösen egy Madeleinee Leclerc nevű 17 éves lánnyal – és betegeivel is." - ez annyit jelent, hogy a film hiteles.

A filmben a Márki vicces figura, nekem a vigyorgó macska jutott eszembe róla, az Alíz Csodaországban című műből. Tetszett az a végtelen elszántág, ahogy írni akart, ahogy egyszer üvöltözött az abbéval, másszor meg hízelgett és könyörgött neki. Egy vén kéjencet láttam benne, aki inkább apja volt Maddie-nek, mint szerelmes hódolója. Persze, fiatal, szép, lány... jóhogy rajongott érte, de Madeleinehez érzelmek is fűzték. Nagyon megsajnáltam a film végén a -nemrészleteznémmilyen-jelenet miatt. De félre a szomorúságot, hiszen de Sade egy vidám, felelősségtudattól mentes, végiggondolás fogalmát nem ismerő karakter (és talán) személy volt. Külön imádtam azokat a jeleneteket, amikor az abbéval veszekedett és nem egy (pap számára) zavarba ejtő mondatot vágott barátja fejéhez. Mit nem adtam volna egy 18-as karikás jelenetért, ahol abbé bevállalja, hogy a márki kitöltheti rajta szexuális perverzióit, és cserébe nem ír többet... Ah... yaoit akarok XD

Madeleine tetszett. Talán azért, mert Kate Winslet azon kevés színészNŐ egyike akiket szeretek. Tetszett, hogy fittyet hány a szabályokra, és az is, hogy mit meg nem engedett a Márkinak azért a pár lapnyi erotikáért. Csak azt sajnáltam kicsit, hogy nem volt rámenősebb az abbéval. Nem felolvasni, hanem eljátszani kellett volna a Márki írásait. A többi szolgálóhoz képest Maddie egy angyal volt, csinálhatott volna valami rosszat is. 17 évesen, egy dilinyós keze által meghalni... szomorú.

Ááá! Imádtam Joaquin Phoenixet! Szívdöglesztő volt abban a papi ruhában. Milyen kisfiúsként indult a szerepe, olyan édes, naiv volt. Aztán ahogy a történet, úgy ő is durvult. A Márkiről szóló részben már említettem, mennyire tetszett, amikor a cukorfalat abbé majd' belepirult de Sade ajánlataiba. Volt az a rész, amikor az abbé elkobozta a Márki ruháit, na az izgi volt :D Amikor a film végén őrültként volt a Márki ex-cellájában, szerintem kicsit Dolhai Attillás volt :P

Az őrültek is elég viccesek voltak, főleg a színpadon, meg amikor "mondok egy mondatot, add tovább, kíváncsiak vagyunk, mi lesz a vége" játékot játszottak, hogy Madeleine megkapja az útravaló erotikaadagját. A piros, meg a madaras, na, azok nagy arcok voltak. a Dagi viszont irritált. Mindig úgy féltem, amikor Madeleinere leselkedett :'( Kicsit se sajnáltam, amikor bezárták abba az izébe...

Michael Caine alakítása, a doktor is jóra sikerült. A kis kéjenc, nem szégyellte, hogy a nagyapja lehetne szegény lánynak. Mekkora volt, amikor otthagyta őt a lány az építésszel. Kicsit emlékeztetett a Kegyetlen játékok (egyik kedvenc filmem) Cecile-jére, akit megrontottak az ármánykodások. Ügyes volt, amikor borítót cserélt, és de Sade könyvet olvasgatott a férjétől 1 méterre. Meg hogy az öreg társasága helyett ő inkább olvasna. Hát, a doktor megszívta. Így jár az, aki árva,zárdában nevelt lányt vesz el a nagyobb öröm kedvéért.

Ja, igen. Madeleine haláláról akartam még szót ejteni. Ha a lány nem ilyen erotikaéhes, ha nem gyújtja fel a pirós a szobáját, ha a dagi nem szabadul ki, ha a márki nem ilyen történetet mesél, ha kiengedik őt is, vagy ha az abbé előbb odaér, akkor Madeleine nem veszti el a nyelvét, ami lássuk be, borzalmas és fájdalmas, hát ha még utána egy újabb nyílást is vágnak az ember lányába, szenvedés - szadizmus - a javából. Azt nem értem, miért dobta bele a mosóvízbe a dagi a lányt? Lehet, hogy még lehetett volna pár utolsó szava Madleinnek, pl: Szeretlek, abbé! vagy Márki... vagy valami ilyesmi. Mondjuk, az már nekem is túl írónikus volt, hogy a vak mosónő lánya a mosóvízbe fullad, majd a vak mosónő mosólapáttal, vagy mi a szösszel keresi a lányt a vízben, holott ott áll mellette a hős, bár kicsit megkésett (Maddie meg megkéselt :P) abbé, aki a vörös foltból tisztán láthatta, hogy hol van a szívszerelme. De tök jó volt, hogy nem látszott a kivágott nyelv hiánya, morbid lett volna.

És ha már Madeleine... Szóval, egy kicsit sajnáltam, hogy ő kimaradt azokból a 3 szereplős mókákból, amit barátai rendeztek az ágyon... de ez az érzés rögtön elmúlt, amikor eszembe jutott, hogy Maddie 3 pasit is szédít. Ott van ugye a Márki, akiről már írtam egy csomót. Szóval az öregúr elepedt Madeleine egyetlen kedves pillantásáért is, nemhogy a csókjaiért. Irrónikusra sikeredett, hogy az abbé kivágatta a nyelvét, (ahogy Madeleineé is ki lett vágva) ezzel szimbolizálva, hogy a Márkit hibáztatja a lány haláláért.
Aztán volt az abbé, akibe szerelmes volt, és aki viszont szerette. Már megint ez a fránya Isten áll a boldogság útjába. Pedig úgy reménykedtem, hogy lesz valami a pap szobájában, mármint több a csóknál. Mondjuk ezek már ettől is meggajdultak. Az abbé olyannyira, hogy el is küldte volna szegény lányt. Pedig olyan hősiesen megmentette a további korbácscsapásoktól, meg olyan kis kamaszfiúsan megleste öltözködés közben :) És a "kétszer is utánaszólok, de mindig az a rusnyaság néz vissza"-dolog is tetszett. Másodszor, alepedők között... Nem tudom, hány anime-fan van az olvasók között, de ha látta valaki a Fruits Basket-ot, akkor tudja, mire gondolok. Á, igen, hozzájuk kötődik a másik kedvenc jelenetem: Abbé kedves odamegy a felravatalozott lányhoz, az kinyitja a szemét, egy kis smaci, aztán az abbé hipp-hopp már Maddie-n fekszik, a többit meg hadd ne részletezzem... ééés, az egész csak álom volt. Az tetszett nagyon, hogy az abbé olyan pózban feküdt/aludt, ahogy álmában "ápolgatta" Madeleinet.
Ők ketten mélyen megtörtek a tragédia után, meghaltak, illetve megőrültek. De ki volt a 3.? Hát a lovassrác, aki amellett, hogy eszméletlen helyes volt (bocsi, Joaquin), legalább nem a diliház kerítésein belül élt. És senki ne mondja nekem, hogy amit ott levágtak, az a -monddmeganeved-Madeleine-hmmédesmintasütemény-monddmegatiédet-majdegyszerelviszleklovagolni... - nem számít heves flörtnek egy XIII.századi, bocs, XIX. eleje, szóval egy régi történetben. Amúgy csodáltam, milyen gyorsan leesett neki, hogy itt biz'a nem lesz új erotikus mese.

Szeretnék gratulálni annak, aki végigolvasta ezt a bejegyzést. Szóljatok, ha elegetek van ebből a sok hosszú bejegyzésből...
Idézettel búcsúzok:
"The whole world over, we eat, we shit, we fuck, we kill and we die." (Marquis de Sade a Quills című filmben)

 

Most néztem meg a gépemen a The Curious Case of Benjamin Button (2008) című David Fincher filmet Brad Pittel és Cate Blanchettel, eredeti hanggal, magyar subbal. Nem igazán tudom, mint mondjak, de már kezd összeállni. Miért van az, hogy egy jó könyvről való véleménynyilvánításhoz napok, hetek, hónapok, évek szükségesek, egy jó film esetében viszont elég pár perc? Talán azért, mert a film megmondja, mi hogy van, elmondja a történetet, látod magad előtt a dolgokat, és a végén csak el kell gondolkodnod a csattanót, amit már megtehetsz a film közben is, a párbeszéd nélküli részeknél is. A könyv esetében magad alkotod meg a szereplőket, hozzáraksz magadban pár sort, illetve elveszel belőle, ugyanis nem emlékezhetsz minden betűre. Feldolgozod, elképzeled, megalkotod és csak ezek után foglalkozol a mondanivalójával. Hoppsz, most nem is erről akartam írni... Ááá, megvan, összeállt a vélemény a filmről: It was beautiful!

A filmet F. S. Fitzerald azonos című műve ihlette. Ezt ugyan nem olvastam, de a szerzőtől mindenkinek feltétlenül ajánlom A nagy Gatsby-t.

Lássuk a történetet: Az I. világháború végén egy gyermek jön világra, anyja élete árán. Egy gyermek, aki (talán egy órásmester végtelen szomorúságából) 80 évesnek születik, és azután ahelyett, hogy öregedne, fiatalodik. Apja szörnynek tartja, és egy öregek otthona lépcsőjére teszi. A kisfiú családra lel, nevelik, gondozzák, barátokat talál. Különféle barátokat. Egy idős hölgyet, aki zongorázni tanítja, egy tengerészt, aki hajóra és bordélyházba viszi, és egy kislányt, aki meglátja az öreg testben a kisgyereket. Amikor a fiú, Benjamin 17 éves lesz, útra kel, hogy világot lásson. Megjárja a II. világháborút, nőket ismer meg, de végül hazatér, és gyerekkori barátja, Daisy után sóvárog, aki közben balett táncos lett. kisebb bonyodalmak után egymásra találnak, éppen akkor, amikor nagyjából egyidősek, gyermekük születék és... Állj! Ennyit a boldogságról, ugyanis Benjamin lelép, amikor kislánya 1 éves lesz. Nem akar fájdalmat okozni nekik azzal, hogy egyre fiatalabb lesz.Lelép hát, megjárja Indiát, egyszer még visszatér, amikor külsőre nagyjából 15 éves, találkoik saját lányával, utoljára öleli a szeretett nőt, és kész. Megszakad a napló. Az írást Caroline, Benjaminés Daisy lánya olvassa felnőttként, anyja halálos ágyánál. Ekkor tudja meg, hogy ki is volt az apja. Az öreg Daisy még van olyan kedves és befejezi a történetet. Benjamin, amikor kisebb, kb 8 éves lett, elmeháborodott lett, gyermekagya nem bírta feldolgozni az egész életnyi tapasztalatait. Daisy vele maradt, ápolta, vigyázott rá, és akkor is éppen a csecsemő-Benjamint ringatta, amikor az utolsó pillantásával ránézett (Daisy szerint felismerte) majd örökre lehunyta két szép kék babaszemét. Jelen: Daisy a történet elmesélése után örök álmba szenderül.

Benjamin Button karaktere elképesztő volt. A naív nagypapa, a mindenttudó gyerek és ami közötte volt. nem félt semmitől, csak attól, hogy fájdalmat okoz Daisynek és a lányának. Beletörődött abba, hogy őt másfelé sodorja az ár, mint a többi embert. Azt írta az öregek otthonára, hogy csodálatos hely volt a felnövéshez. vajon hányan értenének vele egyet...? Életében voltak más nők is, de mindig Daisyhez tért vissza. A lány és az idősek otthona volt a két állandó pont az életében. A különös életében...

Mit ne mondjak, elég furcsa volt az ólomkatonákkal játszó 70 éves nagypapi. Szerintem elég jól el lettek találva a kontrasztok. Néhány nagyon megindító jelenettel is találkozhatunk:
1. Egy ideje már együtt élnek. Daisy tánciskolájában vannak, egy tükrös teremben.
Daisy: "Azon gondolkodtam, ha te 1918-ban születtél, akkor mosrt 49 éves vagy. Én pedig 43 vagyok. Majdnem ugyanolyan idősek vagyunk. A közepén találkoztuk."
Benjamin: "Végre megtaláltuk egymást. Várj egy kicsit (belenéznek a tükörbe) emlékezz arra, amilyenek most vagyunk"
2. Daisy terhes.
Benjamin: "Hogyan lehetnék az apja, ha én a másik irányba megyek? Ez nem igazságos a gyerekkel szemben. Nem akarok a kistestvére lenni."
3. Benjamin visszatér, kb 15-17 évesnek néz ki.
Daisy: "Annyira sokat fiatalodtál."
Benjamin: "Csak kívül."
4. Benjamin kisgyerek, nem emlékszik szinte semmire. Daisy vele él.
Benjamin: "Néha úgy érzem, rengeteg dolgot láttam már, csak nem emlékszem. Olyan, mintha egy egész élet lenne mögöttem, de nem emlékszem, hogy milyen volt."
Daisy: "Sok dolog van, amire néha nem emlékszünk."



A rendező, David Fincher nevével olyan filmeknél találkozhatunk, mint a Hetedik, a Harcosok klubja, vagy a Zodiákus. Háromból kettő Brad Pitt film. Nem is csoda, hiszen jó barátok a színésszel. Eredetileg rendezett volna olyan filmeket is, mint a Kapj el, ha tudsz, a Fekete Dália, vagy a Pókember. Gyerekkorában egyik szomszédja George Lucas volt :D
Rendezői védjegyek: a jelenetekbe gyakran vág be nem feltétlenül odaillő képkockákat. Fincher gyakran ábrázolja szereplőit árnyékban, ahol az arcuk nehezen kivehető. Gyakran használ gyengén bevilágított jeleneteket, filmjeinek színvilága jellemzően sötét, komor, zöldeskék. (A rendezőről az infókat innen csentem: http://filmhirek.wordpress.com/2007/06/08/dosszie-david-fincher/
Nem kérdeztem meg, úgyhogy ne köpjetek be, légyszi :P)

Jó film volt, szívszorító történet, miegymás... de a tejszínhabon a cseresznye mégiscsak Brad Pitt! Imádom, helyes és tehetséges egyszerre. Imádom, mert megszabadult Jennifer Anistontól, akit utálok. Imádom, mert tündéri a kislánya. Imádom, mert szuper filmjei vannak. Nézzétek csak meg a Szenvedélyek viharában-t, az Ocean's triológiát, vagy a Mr. és Mrs. Smith-t. Bámulatos, hogy tudta eljátszani ebben a filmben Benjamin egész életét. Még csak 16 éves vagyok, de már a tavalyi énemet nem tudnám eljátszani... nyilván ezért nem vagyok egy színitársulat tagja, és ezért van időm ennyit írni... A maszkírozása nagyon jó lett. Remélem Brad nagyon sokáig fog élni, és akkor is akkor is ilyen gigászi filmekben fog szerepelni, amikor már nem kell maszkírozás egy 70 éves karakter eljátszásához!
Cate Blanchett, hiába Oscar-díjas, nem hatott meg. A szerepe unszimpatikus volr, a játéka meg átlagos. De lehet, hogy csak azért, mert egyetlen női hírességet sem kedvelek igazán. Aki nagyon tetszett még, az Queenie volt, a színesbőrű pótmama, akit Taraji P. Henson alakított (szerintem kiválóan, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy Brad Pitt mellett őt jelölték még Oscar-díjra).

Apropó, Oscar pajtás:
Oscar-díj (2009) - Legjobb film jelölés: Kathleen Kennedy, Frank Marshall, Ceán Chaffin
Oscar-díj (2009) - Legjobb rendező jelölés: David Fincher
Oscar-díj (2009) - Legjobb operatőr jelölés: Claudio Miranda
Oscar-díj (2009) - Legjobb női mellékszereplő jelölés: Taraji P. Henson
Oscar-díj (2009) - Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés: Robin Swicord, Eric Roth
Oscar-díj (2009) - Legjobb jelmeztervezés jelölés: Jacqueline West
Oscar-díj (2009) - Legjobb látványtervezés jelölés: Donald Graham Burt, Victor J. Zolfo
Oscar-díj (2009) - Legjobb vizuális effektusok jelölés
Oscar-díj (2009) - Legjobb hang jelölés
Oscar-díj (2009) - Legjobb vágás jelölés: Angus Wall, Kirk Baxter
Oscar-díj (2009) - Legjobb smink és maszk jelölés: Greg Cannom
Oscar-díj (2009) - Legjobb filmzene jelölés: Alexandre Desplat
Oscar-díj (2009) - Legjobb férfi alakítás jelölés: Brad Pitt


Szerintem szép film volt. Anyukám, aki leragadt a régi magyar filmeknél és a Jóban Rosszbannál, mikor elmeséltem a történetet, így reagált: Mi ez, mese?

Mindegy, itt az a fontos, amit én mondok, és... Nézzétek meg!

A film zárósoraival búcsúznék:
"Néhány ember azért született, hogy a folyó partján üldögéljen, néhányan azért, hogy megcsaphassa őket a villám. Néhányuknak jó érzéke van a zenéhez. Vannak, akik művészek. Vannak, akik úsznak. Vannak, akik értenek a gombokhoz. Néhányan színészek. Néhányan pedig... anyák. És vannak, akik táncolnak."

süti beállítások módosítása